3.rész

A helyiségben pislákoló gyertyák fénye gyéren töltötte be világossággal a sötétszürke falakat. Nathaniel szórakozottan vizsgálgatta a kandallóba lobogó tűz kecses táncát, ami melegséggel töltötte el szívét és egész testét. A szoba másik felében egy bíborvörös párnázott kanapén a fekete hajú, ragyogó kék szemű Armin ügyködött egyik aktuális még ki nem játszott játékával, folyamatosan szitkozódva bénázó karakterére. Mellette kék hajú ikertestvére feküdt látszatos unalmasságot sugározva magából, egyik lábát lelógatva a kanapéról. Castiel idegesen járkált fel-alá a kis helyiségben, és erősen megfogalmazódott benne a gondolat, hogy tüstént rá gyújt egy számára megnyugtató cigarettára.
-Nathaniel, nincs egy szálad? Fenn hagytam az enyéimet.- morgott vörös hajkoronája alól, mire Nataniel halványan felnevetett.
-Olyan nincs, amilyet te szívsz.- mosolygott féloldalasan tekintetét mindvégig a tűzön tartva.
-Semmi hasznom nincs belőled, te szerencsétlen.- zsörtölődött Castiel, mire Nathaniel éles fordulatot vett. Társára szegezte mutatóujját és szólásra nyitotta száját, mikor a dupla ajtó szétcsapódott és a herceg hatolt a két fiú közé ezzel rendre utasítva őket.
-Nem lehet igaz, hogy nem tudtok nyugton maradni.- kapkodta tekintetét a két fiú között, mire azok szét rebbentek és helyet foglaltak a szoba két sarkában. Lysander lassan és magabiztosan az asztalához sétált és helyet foglalt a párnázott székben. A hold fénye utat tört magának az ablak üvegén keresztül ezzel tökéletesen megvilágítva vonásait, és fürkésző tekintetét.
-Nos, hogy haladnak az előkészületek?
-A tervezettek szerint már holnap megtörténhet az átadó, ezzel az első iskola fogadása. Sikerült találnom idegenvezetőt, de ő még a holnapi nap folyamán nem tud…
-Én fogom fogadni az érkezőket. Talán többet is tudok majd nekik nyújtani.- szakította félbe Natanielt a herceg, majd hátradőlt a székében, mire a szőke férfiú is helyet foglalt.- Melyik iskola is lenne ez?
-A Sweet Amoris Gimnázium. Ők az elsődleges és egyben legesélyesebbek is az ösztöndíj programra.
-Tökéletes. Elvárom, hogy ti is ott legyetek, de vigyázzatok, mert mostanság már mindenkire rá fogják, hogy fajtánk béli. Nem szeretnék semmi feltűnést, és többnyire maradjatok úgymond az árnyékban megfigyelőként, hátha valaki elkóborolna.- húzta fél oldalas mosolyra az ajkait Lysander.
-Azzal mit tegyünk? Verjem láncba és vezessem vissza a többiekhez?- tette le játékát Armin, kérdő tekintettel nézve körbe a többieken.
-Természetesen nem. Csupán udvariasan közöld vele, hogy nem átjárható területre tévedt.
-Udvariasan, mi?- röhögött fel Castiel, majd megropogtatta az ökleit, mire a többiek szeme szikrákat szórt.
-Igen Castiel, udvariasan. Tudod te mit is jelent az, vagy adjak illem órákat?- fordította enyhén oldalra fejét Nathaniel, gúnyos mosollyal az arcán.
-Majd én megmutatom neked milyen illedelmes vagyok.  Határtalan kedvességgel fogok rózsát vinni a sírodra te kis…
-Elég!- csapott hatalmasat az asztalra Lysander, mire mindenki felé kapta a tekintetét.- Nem kell, hogy még egymást is irtsátok!- parancsolt rájuk fennhangon, mire mindketten valamelyest lecsillapították magukat.
***
Amint az óra délután hármat ütött  egy sereg diák szedte lábait egymás után az iskola által rendelt busz felé. Többségük vidáman, mások izgatottan léptek fel a jármű lépcsőire és foglaltak helyet az üléseken. Glady utolsóként, lehajtott fejjel kullogott a kisebb csapat után, ami minden osztályból összeszedett diákokat tartalmazott. Semmitmondó tekintettel nézett fel az előtte végigfutó ülésekre, ám mikor lépett volna egy kéz ragadta meg a karját.
-Ülj ide. Hátul már nincs hely.- nézett rá ragyogó sárga tekintetével Cecilia, majd levette a mellette lévő táskáját az ülésről. Glady szótlanul helyet foglalt, majd fodros fekete szoknyáját kezdte igazgatni.
-Miért…Miért vagy velem ilyen?- kérdezte elhaló hangon, majd vérvörös tekintetét a mellette ülő pon-pon lányra emelte.
-Mert különben senki hozzád sem szólna. Legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Vagy talán csak megesett rajtad a szívem.-  húzta össze a szemöldökét gondolkodva Cece, majd előre fordulva a busz televíziójára emelte a tekintetét.- Mellesleg ne gondold azt, hogy akkor most emiatt mindenki kis kedvence leszel. Csupán a feladatom teljesítem.
Glady ezen szavak hallatán már meg sem lepődött, csak némán sóhajtott.
Nem volt hosszú utazás, amin keresztül mentek, csupán negyed órás lehetett. Mikor a diákok kisereglettek a buszból, és a jármű tova hajtott mindenki elképedve figyelte a hatalmas kastélyt. A lány vörös szemei érdeklődve csillogtak a napfényben. Rengetegszer járt már itt, hogy csupán kívülről megtekinthesse az építményt, vagy lapra vethesse. A lánynak most egyik álma vált valóra ezzel az ösztöndíjjal, így figyelmesen követe a többieket a kastély belsejébe.
***
-Lysander, itt vannak a kölykök.- húzta el a függönyt Castiel, napszemüvege mögül kémlelve az érkező csoportot. Alaposan végig mért minden érkezőt, pár leányzón hosszasan elidőzve. Azonban egy vörös tekintet láttán, ami hirtelen rá szegeződött elrántotta a függönyt és levette arcáról a szemüvegét.
-Na jó, ezt te sem gondoltad komolyan.- lépett Nataniel a szobába kezében papírzacskóval, elképedt tekintettel az éppen sálját igazgató hercegre nézve.
-Mi a probléma vele? Pont egy ilyen alkalomra való.- kérdőjelezte meg barátját Lysander, majd megigazította kusza tincseit.
-Igen. Viktória korába. Te mondtad, hogy ne keltsünk feltűnést, mégis báli öltözéket veszel fel. Meglátásom szerint, ez kimondottan feltűnő.
-Most egyet kel értenem a szöszkével Lys, ez így nem pálya.
-Rendben, elfogadom. Azonban nekem csak ilyen öltözeteim vannak.- fordult meg Lysander megrökönyödött tekintetét társaira emelve. Nataniel ekkor az eddig kezében lévő papírzacskót helyezte le elé az ágyára.
Rövid időn belül a herceg teljesen elveszett tekintettel nézegette magát tükrébe.
-Felejtsétek el! Nem vagyok hajlandó ilyen öltözetben megjelenni! Úgy nézek ki, mint egy udvari bolond!- tépte le fejéről hátul kissé hosszúkás sapkáját Lysander, majd a nevető Castielre nézett.
-Sajnálom, haver, de ez a mai divat. Ebbe kell gürizned, hacsak nem akarod, hogy én lássam el új dolgokkal a kis jövevényeket- villantotta meg perverz mosolyát a vörös hajú, mire a herceg keze ökölbe szorult és fog csikorgatva tette vissza fejére sapkáját.
-Higgy nekem haver. Remekül festesz.- tette a vállára Castiel a kezét, mindeközben nevetve.
***
Egy idős hölgy vezette be a csoportot az előtérbe ahol Glady szemei elé csodálatos látvány tárult. A terem tetején elhelyezkedő hatalmas üvegkupola természetes fénnyel világította meg a megannyi festményt és szobrot. 
-Az idegenvezetőjük bármelyik pillanatban megérkezhet.- mosolygott kedvesen az idős hölgy, majd eltűnt az egyik folyosó sötétjében.
Glady enyhén tátott szájjal nézte a belső építészet remekeinek eme kiemelkedő alkotását. A formák és oszlopok erősen emlékeztették a viktoriánus korabeli építészetre, azonban mintha egyes helyeken a gótikus elemeket látta volna feltűnni. Fura érzés fogta el. Mintha valaki figyelte volna őket . Óvatosan titokban oldalra emelte tekintetét, és egy fiút pillantott meg, kitől megfagyott a levegő a tüdejébe.

***
Lysander minden porcikája megfeszült, arcvonásai megmerevedtek. Mélyet szippantott a levegőbe, élvezettel futott össze nyála a szájába. Rózsa virágának illata fészkelte be magát érzékszerveibe, amitől teste különösen bizseregni kezdett. Nem bírt elmozdulni a faltól, mert tudta, hogy akkor nem fog bírni uralkodni magán. Életében egyszer érzett eddig ilyet, és annak sem lett jó vége. Mélyeket lélegzett a levegőből, miközben mereven a lányt nézte. Hófehér haja megbabonázta, fekete fodros szoknyáját, fehér betűrt ingét és sötétlila mellényét legszívesebben a padlóra vetve látta volna maga mellett. Szuggerálta a lányt. Akarta, hogy rá nézzen, mégis rettegett attól, amit látni fog. Mintha meghallotta volna gondolatait, felé emelte tekintetét a herceg teste pedig görcsbe rándult. Vérvörös szemét látva érezni kezdte, hogy dobban szíve, majd valami láthatatlan kötél húzni kezdi a lány felé. Minden erejét összeszedve, remegő végtagjai visszafogva kezdett el lassú, magabiztos lépteket tenni a hölgy felé, teljesen kiszűrve a többi rá szegeződő szempárt. Nem bírta tekintetét levenni róla, csak haladt előre, mikor egy vállára csapó kéz zökkentette ki útjából.
-Á fiatalember. Örülök, hogy megismerhetem. A nevem Mr.Faraize, és az én szárnyaim alatt vannak a diákok.- mutatott végig a szemüveges férfi a kerek szemekkel figyelő fiatalokon.
-Örvendek a találkozásnak.-nyújtotta a jobbját, mire a tanár úr markánsan kezet fogott vele.
-Nos, üdvözlök mindenkit a kastélyban. Nincs szükség magázásra, mire alig pár évvel vagyok idősebb nálatok- ennél a mondatánál akaratlanul is mosoly kúszott az arcára. Megvillantva hófehér fogait, megilletődve látta, hogy néhány lánynak igazán tetszett a megjelenése. Azonban a fehér hajú lánynak nem. Ő csak a mennyezetet és a támasztó oszlopokat figyelte tekintetével.- Szólítsatok csak L-nek. Az elkövetkezendő túrnosok egy részén én leszek az idegenvezetőtök ás tanárotok, már ha meg nem sértem ezzel tanár urat,  szóval nyugodtan lehet tőlem kérdezni akármit. Állok szolgálatotokra.- mosolygott kedvesen, majd egy kézre lett figyelmes a magasba.
-Van barátnőd?- hangzott el a cincogó hangon a kérdés, mire Lysander és még jó pár ember szórakozottan elnevette magát.
-Nem, jelenleg nincs partnerem, de a jövőben nem is terveztem ilyesmit. De ha nincs is a témával kapcsolatos kérdés, akkor talán kezdhetnénk is az órát.- mutatta az utat az első állomás felé, amit a diákok azonnal követtek.
-A kastélyt Viktória királynő idejében építette az Ainsworth család saját célra. Azóta több restauráláson is túlesett, ám mindvégig a család leszármazottainak tulajdonában maradt, szerencsére.- mutatott boldogan az édesapját és édesanyját ábrázoló festményekre, majd mivel nem akart azon a helyen sokat elidőzni, haladt is tovább.
-Nos azt hiszem az alapokat sikerült elmondanom. Most nézzetek körül, mászkálgassatok, azonban megkérek mindenkit, hogy maradjon a  megvilágított részen belül.- mosolygott egy idő után kedvesen, majd tekintetével a lányt kezdte el keresni. Meg is találta egy reneszánsz korabeli festmény előtt, így lassan mellé lépkedett, majd megállt a bal oldalán.
-Reneszánsz korabeli. Jellegzetesen kiemeli az emberi magas…
-Magaslatokat hiszen ebben a korban már az Istenségek háttérbe szorultak. Főleg az emberi mivoltra koncentráltak, ezt egyensúlyozva a természet adottságaival és szépségeivel.- szakította félbe a lány Lysandert, ezzel befejezve a mondatát.
-Igen.- suttogta, hiszen úgy érezte minden levegő magában rekedt. A lány csilingelő hangja ott zúgott, ismétlődött, zengett fejében. A vágy, ami arra késztette hallja többször a hangját, felerősödött benne, egyfajta kényszerré alakult.
-Szabad a becses neved?- fordította fejét a lány felé, ám ő csak a festményt vizsgálta.
-Glady. Glady Vertilin.- nézett rá a lány vérvörös tekintetével, mire a herceg minden izma megrándult és szinte már ordított a fájdalomtól. Glady. Ez a név ismétlődött folyamatosan a fejébe, ezzel hihetetlen kínt adva át neki.
-Most mennem kell.- lehelte maga elé Lysander, majd megerőltetve végtagjai szarva minden illendőségre fordított hátat a lánynak és kezdte el szedni lábait.
-L! Ne, várj kérlek!- szólt utána a lány rémült, csilingelő hangon, de tudta jól, ha megáll, onnantól nincs vissza út. Nem fog tudni parancsolni magának és birtokba veszi, amiért a teste kiált.
-Vedd át a helyem!- üvöltött a teremből kiérvén a megszeppent Alexyre, majd miután a fiú besietett a csoporthoz, Lysander láthatatlanná vált.