8.rész

Mikor Glady kinyitotta vörös szemeit, különös érzés fogta el. Szédült és forgott vele a szobája. De nem is a kollégiumban volt. Rémülten ült fel a hatalmas, baldachinos ágyon, mitől a puha matrac besüllyedt lágy súlya alatt. Kissé elhomályosult tekintettel nézett körbe, és a barátságos környezettől megenyhült. Mindenhol gyönyörű, régies bútorok voltak a legfelső eleganciának megfelelve. Gladyst hatalmába kerítette egy érzés, mitől felállt és számára is meglepő módon oly otthonosan mozgott, mintha itt élte volna le életét. A plafonról függő gyönyörű gyémántokkal kirakott csilláron gyertyák gyér fénye pislogott ezzel különös fénybe borítva a lakosztályt. Lágy lábain nesztelen lépteivel tért be a fürdőszobába. A krém színű csempén elhelyezett koromfekete bútorok tökéletes összhangot alkottak. A nem is olyan kis helységet számára ismerős és egyben bódító illat lengte be, mitől csak nehezen tudott elszakadni. Valahogy úgy érezte, hogy nem akarja többet elhagyni a helységet, olyannyira lenyűgözte a páratlan stílusa. Ám amint visszatért a hálóba a kétségbe esés kezdett úrrá lenni rajta. Semmire sem emlékezett, s mikor megpróbálta felidézni az előző napot, fejébe éles fájdalom nyilallt. Sok időnyi koncentrálás és fájdalom után halovány alakok kezdtek kirajzolódni emlék képeiben. Tanfolyam társai megjelenése, kiknek szándékától elfogta a rettegés, egész testében remegett. Magával ragadta a félelem, hogy netalántán ők tettek vele valamit az este folyamán. Bár azt sem tudta, milyen napszakban van, hiszen az ablakokat nehéz redőnyök fedték, minden lehetséges fénynek útját állva. Egy arc kezdett el megjelenni emlékeiben. Vonásait egész nap simogatta volna, belemélyülve különleges tekintetébe. Egy biztonságot nyújtó személy, és kezek lágy érintése, mi megmentette őt a csúf sorstól. Ekkor minden elsötétült. Glady feje hihetetlenül sajgott, teste remegett. Még sem akart egész nap, vagy éjjel ott ülni, várva a csodára, így kissé szédelegve megindult a hatalmas ajtó felé. Kilépve rajta nem tudta, hol van, hiszen a falakon csupán a gyertyák gyér fénye világított. Ismerős volt neki a folyosó, s már biztos volt benne, hogy még a kastélyban tartózkodik. Ösztönei vezérelve indult el egy eddig még nem járt útvonalom, közben a falon függő képeket csodálva. A folyosó végén egy csíkban megnyugtató fény és többnyire ismerős hangok forrása kezdet kirajzolódni. Közelebb lépdelve egy ajtó szegte útját, résnyire nyitva, ezzel utat eresztve a benn történő események foszlányainak. Közelebb merészkedett, és a zajok ismerős hangokká, majd beszélgetés töredékekké alakult. Gladyn erőt vett kíváncsisága, így lágyan neki támaszkodott az ajtónak. Hirtelen a nehéz fa darab kinyílt, a lány pedig ijedten a földre rogyott. Rémült tekintetét megemelve az első amit megpillantott egy idegesen őt pásztázó fiú. Szürke tekintete szinte villámokat szórt a lányra, mit piros haja csak még rémisztőbbé tett számára. Riadtan húzta össze magát, mire a fiú morgott valamit.
-Hagyd őt.-az a hang, mi ekkor megcsapta Gladys fülét elöntötte melegséggel. Előre pillantva L-t  látta meg egy gyönyörűen faragott íróasztal mögött támaszkodva.-Nem is tudtam, hogy már felkeltél.-mosolygott a lányra, mitől szíve nagyot dobbant.Végigmérve a fiún meglepődve látta, hogy nem a megszokott ruháit viselte. Elegáns szűkített szárú nadrágját egy lovaglócsizma szerűségbe tűrte, fehér ingén cián színű fodros sál díszítette, rajta egy fekete mellénnyel.-Castiel, kérlek kísérd vissza a lakosztályba. Hamarosan én is megyek.-lágy kérését, mintha parancsként mondta volna. A vörös hajú fiú morgott párat, majd szó nélkül átlépte Gladyt, és elindult a folyosón. Gladys szégyenkezve, lehajtott fejjel sietett a fiú után, igyekezve elkerülni bent álló ismerősei tekintetét.
***
Lysander amint végzett Nathanielel a papír munkákban és Megbeszélt a következő turnusok időbeosztását a testvér párral, sietve vette a lépteket lakosztálya felé.
-Jobban is vigyázhatnál rá.-hallotta meg a zsörtölődő hangot az egyik sötét sarokból.
-Nem tehetek róla. Túl sok dologgal jár ez a program.- fogta a fejét Lysander, majd kimerülten a falnak dőlt.
-Ne játszd itt az ártatlant. Szinte ragyogsz az erőtől.-lépett elő vörös hajú barátja az árnyékból felelősségre vonó tekintettel.
-Túl gyenge voltam, és túl nagy volt a kísértés. De most...Teljesen más. Már tudom türtőztetni magam!-csapott öklével a falba, mire Castiel gúnyosan elnevette magát.
-Ja. Most még. Majd megint eltelik egy, kettő vagy akár három hét és még rosszabb lesz a helyzet.-lépett közelebb barátjához.
-Nem úgy van, hogy én oktatlak ki és látlak el tanáccsal téged?-emelte felemás tekintetét a sötétszürke szem párba.
-De most te vagy a szerencsétlen roncs.
-Kösz.
-Csak mondom. Ne feledd, mi volt legutóbb.-prüszkölt, majd el is sétált a folyosó sötétjébe.
Lysander gondolataiba merülve állt még egy darabig a folyosón, majd egy halk sikoly csapta meg a fülét. Ereiben megfagyott a vér, és láthatatlanná válva a szobájában öltött ismét alakot.
-Mi történt?- lépett a kanapéban ülő lány elé.
-Te mikor? Az előbb még nem...-nézett rá értetlenül a lány. Vörös tekintetétől Lysandert ismételten elkapta egy mámorító érzés, és akarva akaratlanul az előző éjszaka jutott az eszébe. De nem a lány tekintetétől. Egy illat. Egy akkor is érzett illat, mitől szemfogai ismételten elkezdtek megnyúlni.
-Miért sikoltottál?-nézett aggódóan Gladyra, megpróbálva elrejteni fogait.
-Én nem sikoltottam. Éppen hogy csak kicsit felszisszentem.-kerekednek ki Glady szemei, majd a herceg felé mutatja vérző ujját.-Csak megvágtam magam az egyik Könyv lapjával.-mosolygott óvatosan, miközben egy vércsepp finoman végigfolyt az ujján, le a kézfejéig. Lysander gyomra összeszorult, s mélyen beszívta a lány vérének illatát, le sem véve tekintetét a sebről.
-Gyere. Adok rá valamit.- mondta aztán fojtott hangon, majd finoman megragadta a lány kézfejét és felhúzva őt a kanapéról a fürdőbe vezette. Sokáig kellett kutakodnia, míg rá talált az elsősegély dobozra, hisz ő szinte még nem is vette használatba.
-Tessék.-tekert egy seb tapaszt a lány ujjára, majd finom csókot hintett rá. Glady az érintéstől összerezzent, majd kissé rémülten a hercegre nézett.
-Mi történt tegnap?-nézett félénken Lysanderre, mikor visszatértek a hálóba.
-Rosszul voltál. Adtam neked egy pohár vizet, majd szédülni kezdtél és elájultál. A kastély orvosa megvizsgált, de szerencsére nincs semmi komoly bajod.-mosolygott rá, majd az ajtó felé kezdte vezetni.-A tegnapi hiányzásodat a vezetőség le tudta igazolni, de sajnos a maiért nem tudnánk felelősséget vállalni. Alexy, majd be visz iskolába. Remélem a holnapi képzésen látjuk egymást.-simította végig a karját, majd kezét a lány derekára téve elkezdte kivezetni az épület bejárata felé. Gladys nem szól semmit, csak hevesen dobogó szívvel tűrte az eligazítást.
-Köszönök...mindent.-nézett hálásan a fiúra, majd légből kapott ötletként egy lágy csókot lehelt az arcára. Mikor ráeszmélt tettére riadtan kapta szája elé a kezét és szált be a kocsiba, ahol a kék hajú fiú már várta.
Lysander megkövült arccal nézte, ahogyan a kocsi elhajts, s csak aztán engedte ki magából a levegőt.
Meggyötörten sétált vissza a hatalmas kastélyba, az irodája felé véve az irányt. Ugyan a lány vére megtöltötte energiával, mégis kétségek merültek fel benne. Egy vámpír vére nyújthat csak nagy életerőt, mégis Gladys vére volt a legmámorítóbb, s még sosem érezte magát ennyire erősnek. Kopogás zajai törték meg gondolat menetét, mire felkapta a fejét.
-Szabad.
-Bocs a zavarásért, de gondoltam ez érdekelne.-Lépett be Nathaniel egy mappát a kezébe tartva.
-Mi volna az?
-Gladys. Ma van a születésnapja.-húzódott óvatos mosoly a szőke fiú ajkaira, mire Lysander felpattant a székből, de vissza is ült.
-Ezer köszönet! Szólnál kérlek Castielnek?-kezdett el kutakodni íróasztalán Lysander, mire Nathaniel kissé meglepődött, de teljesítette a kérést, majd el is tűnt.
-Mit akarsz már megint?-lépett az íróasztal elé a bőr kabátos fiú, mire Lysander egy levelet nyújtott felé. Castiel szavak nélkül is tudta mire kéri. Ugyan semmi kedvvel, de felrakta szemére napszemüvegét és megindult a Sweet Amoris iskolába.

7.rész

A kastélyban lévő taníttatások már hosszú ideje folytak, ami eléggé megdolgoztatta Lysandert és csapatát. A Ninával való összetűzése a herceget csak még jobban felkavarta, mivel így tartalékolnia kellett erejével. A Sweet Amoris gimnázium turnusait Alexy és Armi vette át felváltva, míg a herceg csak a távolból figyelte és irányította az eseményeket. A lány zavart pillantása, mikor őt kereste a termek falai között összeszorította a szívét és rég nem érzett, fájdalmas érzés kapta el. Minden pillanatban, mikor látta, ahogyan jegyzeteiből papír repülőt hajtogatnak társai, vagy szánt szándékkal kiverik kezei közül könyveit, Lysander legszívesebben a torkánál fogva szorította volna a falhoz a személyt. Ám ezt nem tehette, hisz túl nagy feltűnést keltene, és a szülők is panaszt nyújtanának, hogy egy ott dolgozó bántalmazta a gyermeküket. Dolgozó. Eme gondolatra Lysander ajkai gúnyos mosolyra húzódtak, miközben az árnyékból folyamatosan a Gladyst figyelte. Már kevésbé volt hatással rá a vöröshajú teremtés Cecilia megjelenése alkalmanként, bár néha megkísértette a herceget a bűnös gondolat. Azon a délelőttön is ott állt a sötét erkélyen és a vándorló diákokat kísérte utukon, mikor néhány rosszakaró elvett egy füzetet a fehér hajú lánytól. Lysander tekintete összeszűkült, kezeit ökölbe feszítve próbálta visszafogni magát, de ereje híján volt. Mikor a lány összeszedte földön heverő füzetét és a belőle kihulló lapokat, a csoportja után indult. Lysander nagyot sóhajtott, de a kupolás teremben visszhangként csapta meg a lány fülét. Megfordulva egyenesen a herceg szemébe nézett. Vérvörös tekintetétől és kérdésekkel teli arcától érezte Lysander, ahogyan a nyál össze fut a szájában. Alaposan végigmérte a lány minden vonását, fűzős felsőjét és finoman testhez simuló nadrágját. Lysander érezte, hogy hamarosan elveszti önuralmát, ám ekkor a lány cipőinek kopogása sietve távolodott a többiek után. Lysander fájdalmasan markolt az erkély korlátjába így próbálva lenyugtatni magát, mikor érdekes dolgot vett észre szeme sarkából. Egy papírlap hevert az egyik festmény alatt a földön. Láthatatlanná válva termett a helyszínen majd lehajolva kezébe vette azt. Szíve hatalmasat dobbant a rajz láttán, és boldogsággal teli, mégis fájdalmas mosoly jelent meg az arcán. Szeme folyamatosan a rajz vonásain, a karakter ábrázolásán cikáztak. Ő volt az, a lány lerajzolta őt.

(A képet kérem nem elvinni, hisz ezt valóban én magam alkottam! :) )

Lysander maga sem tudta mennyi ideje állhat ott, kezében a rajzzal, de valami félbe szakította. Kínos köhögésre lett figyelmes, amitől összeszorította a szemét, majd egy halk morgás hagyta el száját. Végül fordulata közben gyorsan zsebébe helyezte a rajzot úgy nézve a zavarodott Arminra és a mögötte álló diákokra.

-Ohh...Hello.- vakarta meg zavartan a feje hátulját a herceg, szemével folyamatosan a lányt keresve.
-Vége a mai programnak. Gondoltam szólok, mielőtt legnagyobb sajnálatukra vissza engedem őket az iskolába.- jelentette ki Armin, mire Lysander határozottan bólintott. Mikor a kis csapat kiindult az épületből szemével megtalálta akiket keresett ismételten egy adag immáron balszerencsés fiatalember társaságában, hisz most nem volt semmi, ami vissza tarthatta volna Lysandert. Látszólagos nyugodt léptekkel sétált a társaság felé, és mikor észrevették őt, a fiúk egy része szétrebbent, csupán egy magas, kreol bőrű fiú maradt a lány mellett, aki látszólagosan megrémítette Gladyt.
-Szeva L! Na mi a pálya?-viritotta rá hófehér mosolyát a fiú, még mindig szorosan tartva Gladys karját.
-Nem kéne már vissza indulnotok?-erőltetett egy barátságos mosolyt ajkaira, miközben gyilkos tekintete a fiúk közt cikázott.
-Még gondoltam szórakozunk egy kicsit. Hiszen olyan szép és nagy ez a kastély, tele rejtett termekkel. Szívesen felfedeznénk őket.- vigyorgott a fiú. Mocskos szavai hallatán Lysandert elfogta az emészthetetlen düh, tekintete szint tűzben égett tudván a másik személy szándékát a lánnyal. Glady arcára kiült a rémület, mikor a lány is rájött mire készülnek. Kétségbe esett pillantásaival könyörgött segítségért a herceghez.
-Ha megengeded, szeretnék én szórakozni egy kicsit.- vicsorgott fenyegetően, majd egy pillanat alatt mellettük termett és egy erős szorítással rábírta a fiút, hogy elengedje a hölgyet.
-Áhh. persze haver.- morogta a csuklóját dörzsölgetve, majd gonosz mosolyt intézve Gladys felé kis csapatával elindult a bejárat felé.
-Minden rendben?- nézett aggódón a lányra, kinek szemeiben látott egy könnycseppet megcsillanni. Mikor Glady sírva a mellkasára borult, teste megremegett. Érezve a lány közelségét túlságosan veszélybe került az önuralma, így finoman eltolta magától, majd letörölt egy könnycseppet az arcáról.
-Gyere. Adok egy pohár vizet, majd megvárjuk hogy lenyugodj.- mosolygott rá kedvesen minden önuralmát össze szedve, majd átkarolva derekát indult meg vele lakosztálya felé.

Ugyan érezte a lányon a félelmet, mégis ott bujkált benne, hogy megmentője mellett már nincs mitől tartania.

A lakosztályba érve Lysander minden erőfeszítésével azon volt, hogy azt a délelőttöt bírja ki, mg a lány jobban lesz, és éjjel bocsánatot kér Ninától. Kedvesen töltött Gladysnek egy pohár vizet, amit a lány hálásan elfogadott.

-Minden rendben?- ült le mellé ágyára. A puha matrac megsüllyedt súlya alatt ezzel kissé közelebb vonva a lányt magához.
-Most már igen. Köszönöm.-pihegte halkan, majd kiitta az utolsó kortyot és a kristály poharat az éjjeli szekrényre helyezte.-Nem bánod?- kérdezte, de a választ meg sem várva hámozta le magáról eddig rajta lévő szétnyitott pulóverét, ezzel felfedve csupasz vállait. A látványra Lysander érezte, ahogyan szemfogai elkezdenek megnyúlni, így elfordította fejét, ezzel leplezve vágyát.
-Egyáltalán nem. Valóban meleg van.- vette le ő is pulóverét, immár csak egy számára oly szokatlan fekete-szürke kockás ingben ölve az ágyon.
-Ha a terhedre lennék, akkor én...-pihegte a lány, mire Lysander felé kapta a fejét, kissé megmutatva fogait, ám szinte normálisnak tűntek.
-Miből gondolod ezt?

-Csak mert olyan távolság tartó vagy, és mindig elfordítod a fejed, hogy ne kelljen rám nézned. Tudom, hogy különc vagyok, és köszönök mindent, amit ma értem tettél, de ha zavarok...- ecsetelte zavartan Glady, majd hófehér hajzuhatagát átfésülte válla egyik oldalára, úgy tekergetve tincseit. A lány csupasz nyaka és a mozdulattal felkvart szellő illata teljesen Lysander belsejéig hatolt. Itt volt az a pillanat, mikor átkozta magát, hogy nem küldte el a lányt az első adandó alkalomkor, hiszen elszakadt minden.

-Bocsáss meg.- suttogta, miközben teljesen a lány mellé csúszott az ágyon, majd arcát Gladysé felé közelítette. A lány arcán hirtelen pír jelent meg, szemei zavartan pislogtak. Ajkait szétnyitotta, hogy mondjon valamit, de a herceg belé fojtotta a szót. Lysander ajkai a lány nyakára tapadtak, ezzel eldöntve őt az ágyon. Megnyúlt szemfogainak utat engedett, s mikor azok átvágták a lány ütőerét Glady felsikított. Az a hang volt Lysander számára talán legfájdalmasabb emléke, de képtelen volt leállni.Választottja tiszta vére a legédesebb nedűként csurgott le a torkán és úgy érezte teljesen a rabjává válik. Jobb kezével az ágyon támaszkodott, míg ballal Glady háta alá nyúlt ezzel még szorosabban magához vonva a lányt, teljesen hozzásimulva. Magába könyörgött, hogy le tudjon állni, és ne okozzon fájdalmat neki. Minden erejét össze szedte, hogy idő előtt el tudjon szakadni, de ekkor olyan történt, amire ő sem számított. Gladys a mámortól kábultan átölelte a herceget, ezzel még jobban magához húzva. Kezei finoman simogatták Lysander hátát, mintha csak az ivásra bíztatnák. Lysander mélyen, élvezettel telve felsóhajtott, majd ismét mohó lakmározásba kezdett tudván, választottja boldogan adja át magát az érzésnek.

6.rész

Nina kábultan feküdt egy szélre eső kanapén, míg Lysander nem sokkal arrébb magára öltötte az Alexy által elkészített báli öltözetét. Ébenfekete kabátján az ezüst fonalak  játékosan tekeredtek, tündöklő mandzsettái megcsillant a hold fényben. Halk nyöszörgés törte meg a szoba csendjét és a következő pillanatban Nina már a herceg előtt állt, távozásra készen.
-Mint mondtam, hivatalos vagy a bálra. Ám azt nem említettem, hogy köteles vagy velem együtt jönni.- igazgatta hófehér,csipkézett sálját a herceg, mire a lány torka elszorult. Minden vágya lett volna Lysander oldalán besétálni egy ilyen előkelő rendezvényre. Szerette volna megérinteni a herceget, végigsimítani arcán. Szerette volna, ha a herceg is úgy érez iránta, mint ő. A lány agyába ezer és egy kérdés kavargott, amit a herceg is megérzett és ajkaira keserű mosoly kúszott.
-Engedélyezem a kérdést.-nézett a lány szemeibe hidegen, és Nina tudta jól, hogy csak egyet kérdezhet, de az is a számára legfontosabb lesz.
-Miért nem szeretsz? Mindig kiszolgáltalak, s nem csak azért, mert ez a kötelességem.-szorult el a lány torka és mikor kimondta ezt a két mondatot úgy érezte, hatalmas kő esett le a szívéről.
-Sajnálom, de az érzéseimet nem bírom irányítani. Köszönettel és hálával tartozom a szolgálataidért, hiszen ha ma este nem vagy, lehet rátámadok…
-Kire?- a kérdés hirtelen és ösztönből hagyta el a lány száját. Nem bánta kérdését, hisz úgy érezte ennyihez joga van a Lysanderrel való kapcsolata miatt.
-Az ilyesfajta ügyeim csak rám tartoznak!- mondta teljesen higgadt hangnemben, mire Nina önkívületi állapotában megemelte a kezét, és mielőtt még Lysander reagálhatott volna végigkarmolta az arcát, ezzel hosszú sebet okozva a fiú szeme alá. Míg Lysander meglepve fogta az érintett területet Nina remegő végtagokkal és könnyes, elködösült tekintettel vált láthatatlanná.
***
A bálteremből kiszűrődő zenét már messziről lehetett hallani. A kastély előtt limuzinok és elegáns kocsik váltották egymást folyamatos ütemben, kitéve az érkezőket. Gladys bíborvörös rakott szoknyás ruhájában lépett ki egy őt szállító limuzinból, majd miután kedves köszönömöt suttogott a sofőrnek arcára helyezte a hófehér hattyú tollakkal díszített álarcát. Finoman lépkedett az emberek után akik a bálterembe indultak, ám Alexynek hála ő tudtában volt egy rövidebb útnak. Azonban ez sötétben, még ha a gyertyák gyér fénye be is világították a folyosót, sokkal nehezebb volt. Az átjárók labirintusában kavarogva Gladyn lassanként kezdett úrrá lenni a kétségbe esés. Rémülten a falnak dőlt és arcát tenyerébe temette. Próbálta rendezni  légzését, és higgadtan gondolkodni, mikor kísérteties nyikorgás hatolt végig a folyosón. A távolban fény gyúlt és az ajtó mögül egy férfi lépett ki. Elegáns, ezüsttel szegélyzett inge lovaghoz méltó volt, tartása és járása azonban királyi magaslatokba emelte. Glady elvarázsolt tekintettel figyelte az alakot, aki látszólag higgadt léptekkel közeledett felé, de arcát álarc fedte.
-Nem tanácsos egyedül bóklászni ezeken a folyosókon. Ki tudja milyen titkokat rejtenek a falak.-húzódott ajka mosolyra. Hangja finom sejemként cirógatta Gladyt, ami megtöltötte szívét melegséggel.
-A titkok teszik ilyen gyönyörűvé és izgalmassá a kastélyt. És én szeretném feltárni titkait.-mosolygott félénken Glady, belül mégis sikítani tudott volna örömében.
-Veszélyes dolog a kíváncsiság. Vigyázz, nehogy elvész a sok rejtvényben.-lehelte sejtelmesen-Hölgyem.- hajolt meg Glady előtt mélyen, majd jobbját nyújtotta a lánynak.
-Szeretem a rejtvényeket.-pihegte halkan, majd boldogan fogadta el a felé nyújtott kart és indult meg a fiú mellett a bálterem felé immár teljes biztonság érzetben.
***
A bálterembe lépve Lysander arcára elégedett mosoly kúszott. Látva a szép kialakítást és ízléses díszleteket beismerte, Rosalyék remek munkát végeztek.
-Szabad egy táncra?-nézett le a lányra, aki félénken bólintott és enyhe pír jelent meg az arcán. Ez a szégyenlőség volt az, ami Lysandert még boldogabbá tette. Ahogyan haladta a tánctér felé, a tömeg úgy nyílt szét előttük. Néhányan mélyen hajlással köszöntötték őket, egyesek összesúgtak látványukon. Mikor beértek a tánctér közepére Lysander maga felé fordította, és egyik kezével derekát átfogta közelebb húzta magához a félénk lányt, míg másikkal kecses kezét tartotta. Finoman kezdték el járni lágy táncukat a padlón kirakott mozaik rózsán, míg körülöttük mások is követték példájukat. A forgások állttal csapott szellőben Lysander folyamatosan belélegezte a lány jellegzetes rózsa illatát, ami kellemes szorongással töltötte el.
-Megkérdezhetem, hogy milyen parfümöt használsz?-húzta magához még közelebb partnerét, kin érezte a halvány szorongást ám ezt próbálta elfeledteti vele.
-Nem használok. A bőröm miatt nem lehet.- hangja angyalian csilingelt, ám a válasz meglepte Lysandert, de ezt nem mutatta ki. Sokkal inkább kérdő tekintetét, mikor Glady lesütötte a szemét, és megpróbált elhúzódni tőle.
-Aggaszt valami?- próbált ismét a szemeibe nézni, mert nem akarta, hogy túlságosan tolakodónak vélje őt.
-Csak…-sóhajtott Glady.- Azt hittem, hogy eltaszítottalak magamtól. Mindig amikor rád néztem, mintha elmenekültél volna előlem, és nem szeretném, hogy most is ez történjen.-lehelte maga elé félve, mire a hercegnek nyugodt mosoly jelent meg az arcán, bár ezt a maszk eltakarta. Abban a pár pillanatban amikor a zenészek kottát váltottak kezével a lány álla alá nyúlt, ezzel kényszerítve őt, hogy a szemébe nézzen.
-Mégis miért menekültem volna előled?-vonta aztán még közelebb magához a következő szám kezdetén és kezdett vele keringeni. Ugyan tudta jól, mire is gondolt a lány, de nem akarta, hogy bármi rossz érzete keletkezzen.
-Mert én ilyen… abnormális vagyok.-sóhajtott Glady fájdalmasan, és látva partnere kérdő tekintetét haloványan elmosolyodott.- Tudod, a bőröm fakó és érzékeny. A szemem pedig nem éppen tartozik a normális kategóriába.
-Talán az enyém igen?-mosolygott szórakozottan Lysander, majd gyorsan körbetekintett a többieket kémlelve.
-Mi teljesen más kategória vagyunk. A te szemeid gyönyörűek. Az enyémek pedig…-kereste a megfelelő szót.- olyan természet felettiek.
Eme utóbbi kijelentésére Lysander egy pillanatra lefagyott, majd vidám kacaj tört fel torkából, mi a lányt kissé meglepte. Nem különösebben a körülötte lévőket. Lysander már éppen szólásra nyitotta volna száját, mikor egy alak állt meg mellettük. Magas alakja, délceg tartása hasonlított Lysanderére. Vonásai hasonló kifinomúltságot tükröztek, haja ébenfeketén lógott helyenként arcába.
-Szabad?- nyújtotta kezét Glady felé, mikor a pár megállt a táncban.
-Testvér.- hajolt meg enyhén a férfi előtt Lysander, majd Glady kezéért nyúlt.-Remélem még megajándékozol egy tánccal az este folyamán.- lehelt finom csókot kézfejére, majd félrevonulva egy őket figyelő, szintúgy fehér hajú leányzóhoz.
-Érdekes teremtés. Ám semmiként sem hétköznapi.-mosolygott rá a lány élénksárga szemeivel.
-Semmiképpen.-sóhajtott nagyot, majd jobbját nyújtva a lánynak vitte őt is a táncparketre.-Mi a véleményed róla Rosaly? Úgy vélem te jelen helyzetben jobb ember ismerő vagy.- vonta őt is közelebb Lysander, fél szemét a másik pároson tartva.
-Igen. Ember ismerő.-mosolygott sejtelmesen, majd észre véve, hogy a herceg nem teljes figyelmét fordítja rá, összevonta szemöldökét.- Ne aggódj. Leigh-nál jó kezekben van.
-Tudom.-sóhajtott, majd immár teljes figyelmét Rosalynak szentelte. Mikor a szám véget ért egy lépés hátrált, s meghajolt előtte.
-Lekérném a hölgyet.- hallotta meg a mosolygó hangot maga mellől, majd egy kéz nehezedett a vállára.
-A világért sem venném el tőled.- viszonozta a mosolyt, majd meghajolt fivére előtt. Leigh boldogan lépkedett választottja felé majd mikor felcsendült a újabb zene lehajolva lágy csókot hintett ajkaira ami vággyal töltötte el őket.
Lysander mosolyogva fordította tekintetét az éppen Nataniellel táncoló Glady felé, így ő maga félre vonult.
-Remek party. Igazán remek.-lépett oda hozzá az ismerős alak.-Nagyon elegáns ma fiatalember.
-Áh, Mr.Faraize. Örülök, hogy elfogadta a meghívást.
-Hát igen, vétek lett volna elszalasztani egy ilyen pompás alkalmat. A diákjaink milyen jól érzik magukat!- lelkendezett a tanárúr kezében egy pohár pezsgővel.Lysander csak elégedetten bólintott, és tekintetével a tömeget kezdte pásztázni. Leigh és Rosalya éppen távozóban voltak, így a két testvér búcsúzóul intett egymásnak.
-Szegény lány.-hallotta meg hirtelen a tanárúr hangját, mire kérdőn emelte rá tekintetét.- Pedig kedves teremtés, csak valamiért nem szeretik. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki jobban beilleszkedni.- csóválta a fejét, egy pontot nézve a terembe. Lysander is arra vitte tekintetét, ahol az éppen egyedül ácsorgó Gladyst látta meg ácsorogni, pedig az előbb még Alexyvel keringőzött, aki azon az estén már a negyedik partnerének bizonyult.
-Ezen könnyen segíthetünk.-hintett egy megnyugtató mosolyt Mr.Faraize felé, majd magabiztos léptekkel megindult a lány felé, aki éppen a hatalmas ablakon nézte az éjjeli tájat.
-Ilyen nagy bál és egyedül ácsorogsz?- lépet mellé halkan, mire a lány kissé összerezzent.
-L?- nézett rá félénken, mire Lysander finoman megemelte álarcát ezzel felfedve arca egy részét boldogan mosolyogva.

Azonban Gladys arcára értetlen rémület ült ki, amit Lysander nem tudott mire vélni.
-Mi történt az arcoddal?-Nyúlt felé Glady, de fél úton megállította a kezét és visszahúzta maga mellé ,mire a herceg csalódottan felsóhajtott. Mindennél jobban vágyott rá, hogy a lány az arcát simogassa, s ez a kín talán elviselhetetlen fájdalmú lett volna, ha nem tesz megelőzést a bál előtt. Az ablaküvegre pillantva látta csak meg mi is zavarta a lányt annyira, s kissé meglepődve nézett a hosszú sebre, mi végighúzódott az arcán.
-Csak egy kisebb baleset, de semmi komoly. Holnapra begyógyul.- mosolygott megnyugtatón, de ahogyan látta ez Gladyst nem nyugtatta meg.
-Nem úgy tűnik. Megengeded, hogy megnézzem? Van már némi tapasztalatom az ilyenekhez.- mosolygott fájdalmasan. Lysander haloványan bólintott majd leült egy kipárnázott székre és figyelte ahogyan a gyengéd teremtés felé áll. Ilyen helyzetben alig volt magasabb nála így lehajolt a herceghez. Puha újaival végigsimított a seb mentén, mire Lysander teste megrándult és torkából sóhaj tört fel.
-Ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni!-kapta el a kezét Glady, mire a herceg riadtan nézett rá.
-Semmi ilyesmit nem tettél. Kérlek…- nyögte, mire a lány ismét vizsgálni kezdte a sebet. Finom ujjainak érintése a legédesebb cirógatás volt Lysander számára, mit már rég nem érzett. Az idő valósággal felgyorsult körülöttük és nem vette észre, ahogyan a terem szépen lassan kiürül.
-Glady.-hallotta meg az ismerős hangot mellőlük, mi gyomron ütötte.-Bocs, ha megzavartam valamit, de ideje mennünk, ha nem akarjuk, hogy kizárjanak minket a kollégiumból.-Söpörte hátra vörös fürtjeit Cecillia. Lysandert szorongás fogta el, és szólalt volna, de egy hang sem jött ki ajkai közül, így csak zavartan nézett a hölgyekre.
-Persze, azonnal.- nézett iskola társára Glady, majd visszafordult.- Valóban nem mély, de szerintem leghamarabb csak egy hét múlva gyógyul be.- Simította még utoljára végig az arcát, majd hátrált egy lépést.- Köszönjük a meghívást, igazán élveztem az estét. Minden jót L.-mosolygott aztán vidáman, majd Cecilliával együtt kisétált a teremből. Lysander teljesen ledermedve ült a széken a távolodó alakokat figyelve és a fejébe repdeső gondolatok és emlékképek nem hagyták nyugodni.
-Pihenj le. Majd én tartom a frontot.-érzett meg egy nehéz súlyt a vállán, és felpillantva hálásan nézett bele a hamuszürke szempárba. Minden féle köszönés nélkül, félre téve az illemet távozott.

5.rész

A bálteremben a készületek zajai töltötték be a kupolás légteret. Nataniel és Armin bukósisakkal a fejükön kémlelték a tervrajzokat és a már elkészült elemeket.

-Azt kicsit balra! Nem! A másik balra! Most jobbra! Úgy! Az úgy jó!- lehetett hallani percenkénti pontossággal a fiúk irányító szavait, mikor is egy fehér hajú hölgy jelent meg előttük, mögötte emberek sokasága hatalmas virág kötegeket kezükben tartva.

-Mi tart ennyi ideig? Úgy volt , hogy délre minden elkészül! -fonta karba sértődötten a kezét, mire a két fiú rémülten szegezte rá tekintetét és nagyot nyelve hajolt meg előtte.

-Sajnálom Rosaly, de egy kis késésben vagyunk. A munkásaink... Nekik ez nem megy ilyen könnyen.-tűrt bele idegesen Nathaniel a hajába, majd újabb irányító parancsokat osztogatva sétált odébb.

-A többiek hol vannak? Sokkal hamarabb kész lenne ez az egész, ha mondjuk Castiel rakná fel a lambériát a munkások ügyetlenkedése helyett.-dörzsölgette mosolyogva orrnyergét, majd világító sárga szemeit Armira emelte.

-A tesód nincs itt?-nézett körül izgatottan- Ha! Megmondtam neki, hogy hamarabb érek ide mint ő, ha nem hagyja abba a sógorom ruhájának varrását az estére.-dörzsölgette diadalom ittasan a tenyerét.

-Sógorod? Rosaly, nem tudtad, hogy nem szabad előre inni a medve bőrére?-kerekedett ki Armin szeme a hallottak alapján, majd fejéről levéve a bukósisakot átrakta a lányra, mivel éppen felettük kezdett el valaki csiszolni.

-Ugyan miért ne tehetném? Hiszen Leigh...-ám nem tudta befejezni, mert valaki hatalmas csattanással vágta ki a bálterem ajtaját és rohant Armin elé.

-Ugye még nincs itt? Nyertem?!- lihegte kipirosodott arccal, majd szeme sarkából meglátva a fehér haj zuhatagot, kissé megrezzent.-Gladys?-fordította kérdőn oldalra a fejét, de azonnal megtántorodott, mikor a sárga szempár szúrósan a veleiég hatolt.

-Kedves, hogy már meg sem ismersz Alexy!-nyújtotta ki rá egy enyhe fintorral Rosalya a nyelvét.- Amúgy meg ki az a Gladys, ha szabad érdeklődnöm?

-Ömm...-nyelt nagyot a fiú, majd zavartan a hajába túrt.-Hehe...Tudod, Ő egy diák aki a program keretébe jár hozzánk. Nagyon szorgos és azt hittem Nathaniel hívta meg.

-Kit hívtam meg, hova?-lépett melléjük az említett személy.

-Gladyt az előkészületekre. Csak mert véletlenül Rosalyra hitte azt, hogy ő...

-Glady... Az a piros szemű lány?- húzta össze a szemöldökét Armin, ugyan még csak távolról látta egyszer.

-Igen. De tudtommal ő is itt lesz a ma esti bálon, feltéve ha elfogadja a meghívást.- nézegette a kezében lévő névsort Nathaniel.

-Remek! Kíváncsi vagyok erre a lányra!-csapta össze vidáman a kezét Rosalya, majd tüstét szétoszlatta a társaságot, mondván rengeteg még a tennivaló.

***

-Ez nem lehet igaz!- húzogatta Gladys enyhe idegességgel a temérdek ruháját szekrényében. 

-Na most min problémázol?- szórt szikrát szobatársa szeme, mikor egy hangot félre pengetett gitárján Glady kicsattanására.

-Nem találok egy valamire való ruhát az esti bálra! Egy átlag ruhában, pedig nem jelenhetek meg!- huppant le ágyára a lány, majd fáradtan eldőlt rajta vörös szemeivel a plafont pásztázva.

-Az én szekrényemet nézted már?-kezdett Sarah újabb akkordot hangszerén. Gladys csak egy kérdő pillantást vetett rá, amit ő maga sem értett.-A fél szekrényem a te ruháiddal van tele!-tárta szét karját Sarah, mire Gladys homlokára csapott és boldogan pattant oda az említett tárgy elé.

-Megvan!-emelte ki diadalittasan a választott ruhadarabot, majd a fürdőbe sietett, hogy magára ölthesse.-Nos? Szerinted megfelelő?- lépett barátnője elé, miközben a tükörben nézegette magát.

-Figyu. Nekem még a te úgymond "hétköznapi"-formált a levegőbe macska körmöt- ruháid is kiemelkedőek, szóval én már nem tudok a kettő között különbséget tenni. De ez a piros megy a szemed színéhez.- mutatta fel végül elismerően nagyujját Sarah, mire barátnője arcára enyhe pír ült ki.

***

Lysander ablakában ülve nézte az ablakon lefolyó esőcseppeket. Néha-néha beletekintett jegyzet füzetébe, újra átolvasva sorait, hátha rátör az újabb ihlet. Azonban semmi. Az idő felgyorsult körülötte és először nem is vette észre, hogy finoman kopogtatnak ajtaján. Majd e bekéreckedés egyre erősebb lett, míg nem ideges csapkodássá vált.

-Hogy?-eszmélt fel mély gondolataiból, majd fáradtan dörzsölgetni kezdte orrnyergét.- Gyerre be!-szólt halkan, majd gondolatával kinyitotta az ajtót.

-Nah végre!- lépett be Alexy kezében egy nejlonba bújtatott elegáns ruhát cipelve. Zavartan kirázta vizes tincseit arcából, majd a herceg szekrényéhez lépve felakasztotta rá a ruhát.

-Mi történt veled?- lepődött meg Lysander, mikor kissé elázott barátjára nézett.

-Egy kisebb lyuk tátong az átkelőn. Szerencsére nem a bálterem felé vezetőn.-törölgette haját a pulóvere ujjával, majd a kandallóhoz sétált, hogy némiképp felmelegedjen.

-Majd intézkedem.-húzódott fáradt mosoly Lysander ajkaira, és egy lapra vetette a teendőt.-Minden elkészült az estére?-nézett a fiúra zavartan, aki bólintott.

Hirtelen finom lépések zajai törtek utat feléjük, majd oda nézve egy apró termetű lányt pillantottak meg. Elegáns fekete ruhát viselt sötétkék fűzővel. Szőke haja gondosan két copfba volt fogva ezzel szabadon hagyva nyakát. A lány nem szólt semmit, csak csillogó szemekkel nézett a hercegre Alexyt teljesen figyelmen kívül hagyva.

-Akkor én most megyek.-morogta Alexy, majd amilyen gyorsan a lány jött, ő olyan gyorsan távozott.

-Lysander.- mosolygott boldogan a lány, miközben kék szemei valósággal világítottak.

-Nina.-csókolt neki kezet a fiú, amitől a lány arca pírben égett, ugyan már nem ez volt ez első ilyen alkalmuk.

-Hívattál.- lépett hozzá közelebb a lány. Fejében rengeteg kérdés kavargott, de tudta jól, hogy nem szabad kérdeznie így csak türelmesen várt.

-Igen. Az éjjel lesz egy bál, nekem meg szükségem lenne némi erőre, hogy türtőztetni tudjam magam, amíg véget nem ér. Természetesen te is meg vagy hívva rá.

-De hiszen miért...-ám mikor ezeket kimondta szája elé kapta kezét, hiszen hibát követett el. A herceg azonban csak elmosolyodott, majd közelíteni kezdett a lány felé, míg teljesen a falhoz nem szorította.

-Természetesen, ha nem szeretnéd, akkor nem kötelezlek semmire.- szuszogta a herceg egyre közelebb hajolva a lányhoz.

-Ez a feladatom. És örömest állok szolgálataidra.- jelent meg félénk mosoly a lány ajkain,s Lysander felé hajolt, hogy egy csókot leheljen a szájára, de ő elfordította arcát és a lány nyakára tapasztotta ajkait. Szemfogai megnyúltak és hirtelen hatoltak a lány ütőerébe. Nina a gyönyörtől felsikított és érezte, ahogyan térde megrogy. Lysander egyik karjával megtartotta a lányt a derekánál, míg másikkal a feje mellett támaszkodott a falnak így szívva magába a vérét.