5.rész

A bálteremben a készületek zajai töltötték be a kupolás légteret. Nataniel és Armin bukósisakkal a fejükön kémlelték a tervrajzokat és a már elkészült elemeket.

-Azt kicsit balra! Nem! A másik balra! Most jobbra! Úgy! Az úgy jó!- lehetett hallani percenkénti pontossággal a fiúk irányító szavait, mikor is egy fehér hajú hölgy jelent meg előttük, mögötte emberek sokasága hatalmas virág kötegeket kezükben tartva.

-Mi tart ennyi ideig? Úgy volt , hogy délre minden elkészül! -fonta karba sértődötten a kezét, mire a két fiú rémülten szegezte rá tekintetét és nagyot nyelve hajolt meg előtte.

-Sajnálom Rosaly, de egy kis késésben vagyunk. A munkásaink... Nekik ez nem megy ilyen könnyen.-tűrt bele idegesen Nathaniel a hajába, majd újabb irányító parancsokat osztogatva sétált odébb.

-A többiek hol vannak? Sokkal hamarabb kész lenne ez az egész, ha mondjuk Castiel rakná fel a lambériát a munkások ügyetlenkedése helyett.-dörzsölgette mosolyogva orrnyergét, majd világító sárga szemeit Armira emelte.

-A tesód nincs itt?-nézett körül izgatottan- Ha! Megmondtam neki, hogy hamarabb érek ide mint ő, ha nem hagyja abba a sógorom ruhájának varrását az estére.-dörzsölgette diadalom ittasan a tenyerét.

-Sógorod? Rosaly, nem tudtad, hogy nem szabad előre inni a medve bőrére?-kerekedett ki Armin szeme a hallottak alapján, majd fejéről levéve a bukósisakot átrakta a lányra, mivel éppen felettük kezdett el valaki csiszolni.

-Ugyan miért ne tehetném? Hiszen Leigh...-ám nem tudta befejezni, mert valaki hatalmas csattanással vágta ki a bálterem ajtaját és rohant Armin elé.

-Ugye még nincs itt? Nyertem?!- lihegte kipirosodott arccal, majd szeme sarkából meglátva a fehér haj zuhatagot, kissé megrezzent.-Gladys?-fordította kérdőn oldalra a fejét, de azonnal megtántorodott, mikor a sárga szempár szúrósan a veleiég hatolt.

-Kedves, hogy már meg sem ismersz Alexy!-nyújtotta ki rá egy enyhe fintorral Rosalya a nyelvét.- Amúgy meg ki az a Gladys, ha szabad érdeklődnöm?

-Ömm...-nyelt nagyot a fiú, majd zavartan a hajába túrt.-Hehe...Tudod, Ő egy diák aki a program keretébe jár hozzánk. Nagyon szorgos és azt hittem Nathaniel hívta meg.

-Kit hívtam meg, hova?-lépett melléjük az említett személy.

-Gladyt az előkészületekre. Csak mert véletlenül Rosalyra hitte azt, hogy ő...

-Glady... Az a piros szemű lány?- húzta össze a szemöldökét Armin, ugyan még csak távolról látta egyszer.

-Igen. De tudtommal ő is itt lesz a ma esti bálon, feltéve ha elfogadja a meghívást.- nézegette a kezében lévő névsort Nathaniel.

-Remek! Kíváncsi vagyok erre a lányra!-csapta össze vidáman a kezét Rosalya, majd tüstét szétoszlatta a társaságot, mondván rengeteg még a tennivaló.

***

-Ez nem lehet igaz!- húzogatta Gladys enyhe idegességgel a temérdek ruháját szekrényében. 

-Na most min problémázol?- szórt szikrát szobatársa szeme, mikor egy hangot félre pengetett gitárján Glady kicsattanására.

-Nem találok egy valamire való ruhát az esti bálra! Egy átlag ruhában, pedig nem jelenhetek meg!- huppant le ágyára a lány, majd fáradtan eldőlt rajta vörös szemeivel a plafont pásztázva.

-Az én szekrényemet nézted már?-kezdett Sarah újabb akkordot hangszerén. Gladys csak egy kérdő pillantást vetett rá, amit ő maga sem értett.-A fél szekrényem a te ruháiddal van tele!-tárta szét karját Sarah, mire Gladys homlokára csapott és boldogan pattant oda az említett tárgy elé.

-Megvan!-emelte ki diadalittasan a választott ruhadarabot, majd a fürdőbe sietett, hogy magára ölthesse.-Nos? Szerinted megfelelő?- lépett barátnője elé, miközben a tükörben nézegette magát.

-Figyu. Nekem még a te úgymond "hétköznapi"-formált a levegőbe macska körmöt- ruháid is kiemelkedőek, szóval én már nem tudok a kettő között különbséget tenni. De ez a piros megy a szemed színéhez.- mutatta fel végül elismerően nagyujját Sarah, mire barátnője arcára enyhe pír ült ki.

***

Lysander ablakában ülve nézte az ablakon lefolyó esőcseppeket. Néha-néha beletekintett jegyzet füzetébe, újra átolvasva sorait, hátha rátör az újabb ihlet. Azonban semmi. Az idő felgyorsult körülötte és először nem is vette észre, hogy finoman kopogtatnak ajtaján. Majd e bekéreckedés egyre erősebb lett, míg nem ideges csapkodássá vált.

-Hogy?-eszmélt fel mély gondolataiból, majd fáradtan dörzsölgetni kezdte orrnyergét.- Gyerre be!-szólt halkan, majd gondolatával kinyitotta az ajtót.

-Nah végre!- lépett be Alexy kezében egy nejlonba bújtatott elegáns ruhát cipelve. Zavartan kirázta vizes tincseit arcából, majd a herceg szekrényéhez lépve felakasztotta rá a ruhát.

-Mi történt veled?- lepődött meg Lysander, mikor kissé elázott barátjára nézett.

-Egy kisebb lyuk tátong az átkelőn. Szerencsére nem a bálterem felé vezetőn.-törölgette haját a pulóvere ujjával, majd a kandallóhoz sétált, hogy némiképp felmelegedjen.

-Majd intézkedem.-húzódott fáradt mosoly Lysander ajkaira, és egy lapra vetette a teendőt.-Minden elkészült az estére?-nézett a fiúra zavartan, aki bólintott.

Hirtelen finom lépések zajai törtek utat feléjük, majd oda nézve egy apró termetű lányt pillantottak meg. Elegáns fekete ruhát viselt sötétkék fűzővel. Szőke haja gondosan két copfba volt fogva ezzel szabadon hagyva nyakát. A lány nem szólt semmit, csak csillogó szemekkel nézett a hercegre Alexyt teljesen figyelmen kívül hagyva.

-Akkor én most megyek.-morogta Alexy, majd amilyen gyorsan a lány jött, ő olyan gyorsan távozott.

-Lysander.- mosolygott boldogan a lány, miközben kék szemei valósággal világítottak.

-Nina.-csókolt neki kezet a fiú, amitől a lány arca pírben égett, ugyan már nem ez volt ez első ilyen alkalmuk.

-Hívattál.- lépett hozzá közelebb a lány. Fejében rengeteg kérdés kavargott, de tudta jól, hogy nem szabad kérdeznie így csak türelmesen várt.

-Igen. Az éjjel lesz egy bál, nekem meg szükségem lenne némi erőre, hogy türtőztetni tudjam magam, amíg véget nem ér. Természetesen te is meg vagy hívva rá.

-De hiszen miért...-ám mikor ezeket kimondta szája elé kapta kezét, hiszen hibát követett el. A herceg azonban csak elmosolyodott, majd közelíteni kezdett a lány felé, míg teljesen a falhoz nem szorította.

-Természetesen, ha nem szeretnéd, akkor nem kötelezlek semmire.- szuszogta a herceg egyre közelebb hajolva a lányhoz.

-Ez a feladatom. És örömest állok szolgálataidra.- jelent meg félénk mosoly a lány ajkain,s Lysander felé hajolt, hogy egy csókot leheljen a szájára, de ő elfordította arcát és a lány nyakára tapasztotta ajkait. Szemfogai megnyúltak és hirtelen hatoltak a lány ütőerébe. Nina a gyönyörtől felsikított és érezte, ahogyan térde megrogy. Lysander egyik karjával megtartotta a lányt a derekánál, míg másikkal a feje mellett támaszkodott a falnak így szívva magába a vérét.