7.rész

A kastélyban lévő taníttatások már hosszú ideje folytak, ami eléggé megdolgoztatta Lysandert és csapatát. A Ninával való összetűzése a herceget csak még jobban felkavarta, mivel így tartalékolnia kellett erejével. A Sweet Amoris gimnázium turnusait Alexy és Armi vette át felváltva, míg a herceg csak a távolból figyelte és irányította az eseményeket. A lány zavart pillantása, mikor őt kereste a termek falai között összeszorította a szívét és rég nem érzett, fájdalmas érzés kapta el. Minden pillanatban, mikor látta, ahogyan jegyzeteiből papír repülőt hajtogatnak társai, vagy szánt szándékkal kiverik kezei közül könyveit, Lysander legszívesebben a torkánál fogva szorította volna a falhoz a személyt. Ám ezt nem tehette, hisz túl nagy feltűnést keltene, és a szülők is panaszt nyújtanának, hogy egy ott dolgozó bántalmazta a gyermeküket. Dolgozó. Eme gondolatra Lysander ajkai gúnyos mosolyra húzódtak, miközben az árnyékból folyamatosan a Gladyst figyelte. Már kevésbé volt hatással rá a vöröshajú teremtés Cecilia megjelenése alkalmanként, bár néha megkísértette a herceget a bűnös gondolat. Azon a délelőttön is ott állt a sötét erkélyen és a vándorló diákokat kísérte utukon, mikor néhány rosszakaró elvett egy füzetet a fehér hajú lánytól. Lysander tekintete összeszűkült, kezeit ökölbe feszítve próbálta visszafogni magát, de ereje híján volt. Mikor a lány összeszedte földön heverő füzetét és a belőle kihulló lapokat, a csoportja után indult. Lysander nagyot sóhajtott, de a kupolás teremben visszhangként csapta meg a lány fülét. Megfordulva egyenesen a herceg szemébe nézett. Vérvörös tekintetétől és kérdésekkel teli arcától érezte Lysander, ahogyan a nyál össze fut a szájában. Alaposan végigmérte a lány minden vonását, fűzős felsőjét és finoman testhez simuló nadrágját. Lysander érezte, hogy hamarosan elveszti önuralmát, ám ekkor a lány cipőinek kopogása sietve távolodott a többiek után. Lysander fájdalmasan markolt az erkély korlátjába így próbálva lenyugtatni magát, mikor érdekes dolgot vett észre szeme sarkából. Egy papírlap hevert az egyik festmény alatt a földön. Láthatatlanná válva termett a helyszínen majd lehajolva kezébe vette azt. Szíve hatalmasat dobbant a rajz láttán, és boldogsággal teli, mégis fájdalmas mosoly jelent meg az arcán. Szeme folyamatosan a rajz vonásain, a karakter ábrázolásán cikáztak. Ő volt az, a lány lerajzolta őt.

(A képet kérem nem elvinni, hisz ezt valóban én magam alkottam! :) )

Lysander maga sem tudta mennyi ideje állhat ott, kezében a rajzzal, de valami félbe szakította. Kínos köhögésre lett figyelmes, amitől összeszorította a szemét, majd egy halk morgás hagyta el száját. Végül fordulata közben gyorsan zsebébe helyezte a rajzot úgy nézve a zavarodott Arminra és a mögötte álló diákokra.

-Ohh...Hello.- vakarta meg zavartan a feje hátulját a herceg, szemével folyamatosan a lányt keresve.
-Vége a mai programnak. Gondoltam szólok, mielőtt legnagyobb sajnálatukra vissza engedem őket az iskolába.- jelentette ki Armin, mire Lysander határozottan bólintott. Mikor a kis csapat kiindult az épületből szemével megtalálta akiket keresett ismételten egy adag immáron balszerencsés fiatalember társaságában, hisz most nem volt semmi, ami vissza tarthatta volna Lysandert. Látszólagos nyugodt léptekkel sétált a társaság felé, és mikor észrevették őt, a fiúk egy része szétrebbent, csupán egy magas, kreol bőrű fiú maradt a lány mellett, aki látszólagosan megrémítette Gladyt.
-Szeva L! Na mi a pálya?-viritotta rá hófehér mosolyát a fiú, még mindig szorosan tartva Gladys karját.
-Nem kéne már vissza indulnotok?-erőltetett egy barátságos mosolyt ajkaira, miközben gyilkos tekintete a fiúk közt cikázott.
-Még gondoltam szórakozunk egy kicsit. Hiszen olyan szép és nagy ez a kastély, tele rejtett termekkel. Szívesen felfedeznénk őket.- vigyorgott a fiú. Mocskos szavai hallatán Lysandert elfogta az emészthetetlen düh, tekintete szint tűzben égett tudván a másik személy szándékát a lánnyal. Glady arcára kiült a rémület, mikor a lány is rájött mire készülnek. Kétségbe esett pillantásaival könyörgött segítségért a herceghez.
-Ha megengeded, szeretnék én szórakozni egy kicsit.- vicsorgott fenyegetően, majd egy pillanat alatt mellettük termett és egy erős szorítással rábírta a fiút, hogy elengedje a hölgyet.
-Áhh. persze haver.- morogta a csuklóját dörzsölgetve, majd gonosz mosolyt intézve Gladys felé kis csapatával elindult a bejárat felé.
-Minden rendben?- nézett aggódón a lányra, kinek szemeiben látott egy könnycseppet megcsillanni. Mikor Glady sírva a mellkasára borult, teste megremegett. Érezve a lány közelségét túlságosan veszélybe került az önuralma, így finoman eltolta magától, majd letörölt egy könnycseppet az arcáról.
-Gyere. Adok egy pohár vizet, majd megvárjuk hogy lenyugodj.- mosolygott rá kedvesen minden önuralmát össze szedve, majd átkarolva derekát indult meg vele lakosztálya felé.

Ugyan érezte a lányon a félelmet, mégis ott bujkált benne, hogy megmentője mellett már nincs mitől tartania.

A lakosztályba érve Lysander minden erőfeszítésével azon volt, hogy azt a délelőttöt bírja ki, mg a lány jobban lesz, és éjjel bocsánatot kér Ninától. Kedvesen töltött Gladysnek egy pohár vizet, amit a lány hálásan elfogadott.

-Minden rendben?- ült le mellé ágyára. A puha matrac megsüllyedt súlya alatt ezzel kissé közelebb vonva a lányt magához.
-Most már igen. Köszönöm.-pihegte halkan, majd kiitta az utolsó kortyot és a kristály poharat az éjjeli szekrényre helyezte.-Nem bánod?- kérdezte, de a választ meg sem várva hámozta le magáról eddig rajta lévő szétnyitott pulóverét, ezzel felfedve csupasz vállait. A látványra Lysander érezte, ahogyan szemfogai elkezdenek megnyúlni, így elfordította fejét, ezzel leplezve vágyát.
-Egyáltalán nem. Valóban meleg van.- vette le ő is pulóverét, immár csak egy számára oly szokatlan fekete-szürke kockás ingben ölve az ágyon.
-Ha a terhedre lennék, akkor én...-pihegte a lány, mire Lysander felé kapta a fejét, kissé megmutatva fogait, ám szinte normálisnak tűntek.
-Miből gondolod ezt?

-Csak mert olyan távolság tartó vagy, és mindig elfordítod a fejed, hogy ne kelljen rám nézned. Tudom, hogy különc vagyok, és köszönök mindent, amit ma értem tettél, de ha zavarok...- ecsetelte zavartan Glady, majd hófehér hajzuhatagát átfésülte válla egyik oldalára, úgy tekergetve tincseit. A lány csupasz nyaka és a mozdulattal felkvart szellő illata teljesen Lysander belsejéig hatolt. Itt volt az a pillanat, mikor átkozta magát, hogy nem küldte el a lányt az első adandó alkalomkor, hiszen elszakadt minden.

-Bocsáss meg.- suttogta, miközben teljesen a lány mellé csúszott az ágyon, majd arcát Gladysé felé közelítette. A lány arcán hirtelen pír jelent meg, szemei zavartan pislogtak. Ajkait szétnyitotta, hogy mondjon valamit, de a herceg belé fojtotta a szót. Lysander ajkai a lány nyakára tapadtak, ezzel eldöntve őt az ágyon. Megnyúlt szemfogainak utat engedett, s mikor azok átvágták a lány ütőerét Glady felsikított. Az a hang volt Lysander számára talán legfájdalmasabb emléke, de képtelen volt leállni.Választottja tiszta vére a legédesebb nedűként csurgott le a torkán és úgy érezte teljesen a rabjává válik. Jobb kezével az ágyon támaszkodott, míg ballal Glady háta alá nyúlt ezzel még szorosabban magához vonva a lányt, teljesen hozzásimulva. Magába könyörgött, hogy le tudjon állni, és ne okozzon fájdalmat neki. Minden erejét össze szedte, hogy idő előtt el tudjon szakadni, de ekkor olyan történt, amire ő sem számított. Gladys a mámortól kábultan átölelte a herceget, ezzel még jobban magához húzva. Kezei finoman simogatták Lysander hátát, mintha csak az ivásra bíztatnák. Lysander mélyen, élvezettel telve felsóhajtott, majd ismét mohó lakmározásba kezdett tudván, választottja boldogan adja át magát az érzésnek.