6.rész

Nina kábultan feküdt egy szélre eső kanapén, míg Lysander nem sokkal arrébb magára öltötte az Alexy által elkészített báli öltözetét. Ébenfekete kabátján az ezüst fonalak  játékosan tekeredtek, tündöklő mandzsettái megcsillant a hold fényben. Halk nyöszörgés törte meg a szoba csendjét és a következő pillanatban Nina már a herceg előtt állt, távozásra készen.
-Mint mondtam, hivatalos vagy a bálra. Ám azt nem említettem, hogy köteles vagy velem együtt jönni.- igazgatta hófehér,csipkézett sálját a herceg, mire a lány torka elszorult. Minden vágya lett volna Lysander oldalán besétálni egy ilyen előkelő rendezvényre. Szerette volna megérinteni a herceget, végigsimítani arcán. Szerette volna, ha a herceg is úgy érez iránta, mint ő. A lány agyába ezer és egy kérdés kavargott, amit a herceg is megérzett és ajkaira keserű mosoly kúszott.
-Engedélyezem a kérdést.-nézett a lány szemeibe hidegen, és Nina tudta jól, hogy csak egyet kérdezhet, de az is a számára legfontosabb lesz.
-Miért nem szeretsz? Mindig kiszolgáltalak, s nem csak azért, mert ez a kötelességem.-szorult el a lány torka és mikor kimondta ezt a két mondatot úgy érezte, hatalmas kő esett le a szívéről.
-Sajnálom, de az érzéseimet nem bírom irányítani. Köszönettel és hálával tartozom a szolgálataidért, hiszen ha ma este nem vagy, lehet rátámadok…
-Kire?- a kérdés hirtelen és ösztönből hagyta el a lány száját. Nem bánta kérdését, hisz úgy érezte ennyihez joga van a Lysanderrel való kapcsolata miatt.
-Az ilyesfajta ügyeim csak rám tartoznak!- mondta teljesen higgadt hangnemben, mire Nina önkívületi állapotában megemelte a kezét, és mielőtt még Lysander reagálhatott volna végigkarmolta az arcát, ezzel hosszú sebet okozva a fiú szeme alá. Míg Lysander meglepve fogta az érintett területet Nina remegő végtagokkal és könnyes, elködösült tekintettel vált láthatatlanná.
***
A bálteremből kiszűrődő zenét már messziről lehetett hallani. A kastély előtt limuzinok és elegáns kocsik váltották egymást folyamatos ütemben, kitéve az érkezőket. Gladys bíborvörös rakott szoknyás ruhájában lépett ki egy őt szállító limuzinból, majd miután kedves köszönömöt suttogott a sofőrnek arcára helyezte a hófehér hattyú tollakkal díszített álarcát. Finoman lépkedett az emberek után akik a bálterembe indultak, ám Alexynek hála ő tudtában volt egy rövidebb útnak. Azonban ez sötétben, még ha a gyertyák gyér fénye be is világították a folyosót, sokkal nehezebb volt. Az átjárók labirintusában kavarogva Gladyn lassanként kezdett úrrá lenni a kétségbe esés. Rémülten a falnak dőlt és arcát tenyerébe temette. Próbálta rendezni  légzését, és higgadtan gondolkodni, mikor kísérteties nyikorgás hatolt végig a folyosón. A távolban fény gyúlt és az ajtó mögül egy férfi lépett ki. Elegáns, ezüsttel szegélyzett inge lovaghoz méltó volt, tartása és járása azonban királyi magaslatokba emelte. Glady elvarázsolt tekintettel figyelte az alakot, aki látszólag higgadt léptekkel közeledett felé, de arcát álarc fedte.
-Nem tanácsos egyedül bóklászni ezeken a folyosókon. Ki tudja milyen titkokat rejtenek a falak.-húzódott ajka mosolyra. Hangja finom sejemként cirógatta Gladyt, ami megtöltötte szívét melegséggel.
-A titkok teszik ilyen gyönyörűvé és izgalmassá a kastélyt. És én szeretném feltárni titkait.-mosolygott félénken Glady, belül mégis sikítani tudott volna örömében.
-Veszélyes dolog a kíváncsiság. Vigyázz, nehogy elvész a sok rejtvényben.-lehelte sejtelmesen-Hölgyem.- hajolt meg Glady előtt mélyen, majd jobbját nyújtotta a lánynak.
-Szeretem a rejtvényeket.-pihegte halkan, majd boldogan fogadta el a felé nyújtott kart és indult meg a fiú mellett a bálterem felé immár teljes biztonság érzetben.
***
A bálterembe lépve Lysander arcára elégedett mosoly kúszott. Látva a szép kialakítást és ízléses díszleteket beismerte, Rosalyék remek munkát végeztek.
-Szabad egy táncra?-nézett le a lányra, aki félénken bólintott és enyhe pír jelent meg az arcán. Ez a szégyenlőség volt az, ami Lysandert még boldogabbá tette. Ahogyan haladta a tánctér felé, a tömeg úgy nyílt szét előttük. Néhányan mélyen hajlással köszöntötték őket, egyesek összesúgtak látványukon. Mikor beértek a tánctér közepére Lysander maga felé fordította, és egyik kezével derekát átfogta közelebb húzta magához a félénk lányt, míg másikkal kecses kezét tartotta. Finoman kezdték el járni lágy táncukat a padlón kirakott mozaik rózsán, míg körülöttük mások is követték példájukat. A forgások állttal csapott szellőben Lysander folyamatosan belélegezte a lány jellegzetes rózsa illatát, ami kellemes szorongással töltötte el.
-Megkérdezhetem, hogy milyen parfümöt használsz?-húzta magához még közelebb partnerét, kin érezte a halvány szorongást ám ezt próbálta elfeledteti vele.
-Nem használok. A bőröm miatt nem lehet.- hangja angyalian csilingelt, ám a válasz meglepte Lysandert, de ezt nem mutatta ki. Sokkal inkább kérdő tekintetét, mikor Glady lesütötte a szemét, és megpróbált elhúzódni tőle.
-Aggaszt valami?- próbált ismét a szemeibe nézni, mert nem akarta, hogy túlságosan tolakodónak vélje őt.
-Csak…-sóhajtott Glady.- Azt hittem, hogy eltaszítottalak magamtól. Mindig amikor rád néztem, mintha elmenekültél volna előlem, és nem szeretném, hogy most is ez történjen.-lehelte maga elé félve, mire a hercegnek nyugodt mosoly jelent meg az arcán, bár ezt a maszk eltakarta. Abban a pár pillanatban amikor a zenészek kottát váltottak kezével a lány álla alá nyúlt, ezzel kényszerítve őt, hogy a szemébe nézzen.
-Mégis miért menekültem volna előled?-vonta aztán még közelebb magához a következő szám kezdetén és kezdett vele keringeni. Ugyan tudta jól, mire is gondolt a lány, de nem akarta, hogy bármi rossz érzete keletkezzen.
-Mert én ilyen… abnormális vagyok.-sóhajtott Glady fájdalmasan, és látva partnere kérdő tekintetét haloványan elmosolyodott.- Tudod, a bőröm fakó és érzékeny. A szemem pedig nem éppen tartozik a normális kategóriába.
-Talán az enyém igen?-mosolygott szórakozottan Lysander, majd gyorsan körbetekintett a többieket kémlelve.
-Mi teljesen más kategória vagyunk. A te szemeid gyönyörűek. Az enyémek pedig…-kereste a megfelelő szót.- olyan természet felettiek.
Eme utóbbi kijelentésére Lysander egy pillanatra lefagyott, majd vidám kacaj tört fel torkából, mi a lányt kissé meglepte. Nem különösebben a körülötte lévőket. Lysander már éppen szólásra nyitotta volna száját, mikor egy alak állt meg mellettük. Magas alakja, délceg tartása hasonlított Lysanderére. Vonásai hasonló kifinomúltságot tükröztek, haja ébenfeketén lógott helyenként arcába.
-Szabad?- nyújtotta kezét Glady felé, mikor a pár megállt a táncban.
-Testvér.- hajolt meg enyhén a férfi előtt Lysander, majd Glady kezéért nyúlt.-Remélem még megajándékozol egy tánccal az este folyamán.- lehelt finom csókot kézfejére, majd félrevonulva egy őket figyelő, szintúgy fehér hajú leányzóhoz.
-Érdekes teremtés. Ám semmiként sem hétköznapi.-mosolygott rá a lány élénksárga szemeivel.
-Semmiképpen.-sóhajtott nagyot, majd jobbját nyújtva a lánynak vitte őt is a táncparketre.-Mi a véleményed róla Rosaly? Úgy vélem te jelen helyzetben jobb ember ismerő vagy.- vonta őt is közelebb Lysander, fél szemét a másik pároson tartva.
-Igen. Ember ismerő.-mosolygott sejtelmesen, majd észre véve, hogy a herceg nem teljes figyelmét fordítja rá, összevonta szemöldökét.- Ne aggódj. Leigh-nál jó kezekben van.
-Tudom.-sóhajtott, majd immár teljes figyelmét Rosalynak szentelte. Mikor a szám véget ért egy lépés hátrált, s meghajolt előtte.
-Lekérném a hölgyet.- hallotta meg a mosolygó hangot maga mellől, majd egy kéz nehezedett a vállára.
-A világért sem venném el tőled.- viszonozta a mosolyt, majd meghajolt fivére előtt. Leigh boldogan lépkedett választottja felé majd mikor felcsendült a újabb zene lehajolva lágy csókot hintett ajkaira ami vággyal töltötte el őket.
Lysander mosolyogva fordította tekintetét az éppen Nataniellel táncoló Glady felé, így ő maga félre vonult.
-Remek party. Igazán remek.-lépett oda hozzá az ismerős alak.-Nagyon elegáns ma fiatalember.
-Áh, Mr.Faraize. Örülök, hogy elfogadta a meghívást.
-Hát igen, vétek lett volna elszalasztani egy ilyen pompás alkalmat. A diákjaink milyen jól érzik magukat!- lelkendezett a tanárúr kezében egy pohár pezsgővel.Lysander csak elégedetten bólintott, és tekintetével a tömeget kezdte pásztázni. Leigh és Rosalya éppen távozóban voltak, így a két testvér búcsúzóul intett egymásnak.
-Szegény lány.-hallotta meg hirtelen a tanárúr hangját, mire kérdőn emelte rá tekintetét.- Pedig kedves teremtés, csak valamiért nem szeretik. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki jobban beilleszkedni.- csóválta a fejét, egy pontot nézve a terembe. Lysander is arra vitte tekintetét, ahol az éppen egyedül ácsorgó Gladyst látta meg ácsorogni, pedig az előbb még Alexyvel keringőzött, aki azon az estén már a negyedik partnerének bizonyult.
-Ezen könnyen segíthetünk.-hintett egy megnyugtató mosolyt Mr.Faraize felé, majd magabiztos léptekkel megindult a lány felé, aki éppen a hatalmas ablakon nézte az éjjeli tájat.
-Ilyen nagy bál és egyedül ácsorogsz?- lépet mellé halkan, mire a lány kissé összerezzent.
-L?- nézett rá félénken, mire Lysander finoman megemelte álarcát ezzel felfedve arca egy részét boldogan mosolyogva.

Azonban Gladys arcára értetlen rémület ült ki, amit Lysander nem tudott mire vélni.
-Mi történt az arcoddal?-Nyúlt felé Glady, de fél úton megállította a kezét és visszahúzta maga mellé ,mire a herceg csalódottan felsóhajtott. Mindennél jobban vágyott rá, hogy a lány az arcát simogassa, s ez a kín talán elviselhetetlen fájdalmú lett volna, ha nem tesz megelőzést a bál előtt. Az ablaküvegre pillantva látta csak meg mi is zavarta a lányt annyira, s kissé meglepődve nézett a hosszú sebre, mi végighúzódott az arcán.
-Csak egy kisebb baleset, de semmi komoly. Holnapra begyógyul.- mosolygott megnyugtatón, de ahogyan látta ez Gladyst nem nyugtatta meg.
-Nem úgy tűnik. Megengeded, hogy megnézzem? Van már némi tapasztalatom az ilyenekhez.- mosolygott fájdalmasan. Lysander haloványan bólintott majd leült egy kipárnázott székre és figyelte ahogyan a gyengéd teremtés felé áll. Ilyen helyzetben alig volt magasabb nála így lehajolt a herceghez. Puha újaival végigsimított a seb mentén, mire Lysander teste megrándult és torkából sóhaj tört fel.
-Ne haragudj! Nem akartam fájdalmat okozni!-kapta el a kezét Glady, mire a herceg riadtan nézett rá.
-Semmi ilyesmit nem tettél. Kérlek…- nyögte, mire a lány ismét vizsgálni kezdte a sebet. Finom ujjainak érintése a legédesebb cirógatás volt Lysander számára, mit már rég nem érzett. Az idő valósággal felgyorsult körülöttük és nem vette észre, ahogyan a terem szépen lassan kiürül.
-Glady.-hallotta meg az ismerős hangot mellőlük, mi gyomron ütötte.-Bocs, ha megzavartam valamit, de ideje mennünk, ha nem akarjuk, hogy kizárjanak minket a kollégiumból.-Söpörte hátra vörös fürtjeit Cecillia. Lysandert szorongás fogta el, és szólalt volna, de egy hang sem jött ki ajkai közül, így csak zavartan nézett a hölgyekre.
-Persze, azonnal.- nézett iskola társára Glady, majd visszafordult.- Valóban nem mély, de szerintem leghamarabb csak egy hét múlva gyógyul be.- Simította még utoljára végig az arcát, majd hátrált egy lépést.- Köszönjük a meghívást, igazán élveztem az estét. Minden jót L.-mosolygott aztán vidáman, majd Cecilliával együtt kisétált a teremből. Lysander teljesen ledermedve ült a széken a távolodó alakokat figyelve és a fejébe repdeső gondolatok és emlékképek nem hagyták nyugodni.
-Pihenj le. Majd én tartom a frontot.-érzett meg egy nehéz súlyt a vállán, és felpillantva hálásan nézett bele a hamuszürke szempárba. Minden féle köszönés nélkül, félre téve az illemet távozott.